csipkés lótusz klímax-szal

   Jó ideje, olyan vadakat álmodok, hogy csuda. Ráadásul nagyon élénken, s hetek múlva is emlékszem rá. Egy kissé elentmondásos ugyan, mert arról fogalmam sincs, hogy mikor álmodom ezeket, mert nagyon nehezen alszom el, szinte hajnalig ébren vagyok, s reggel négy húszkor már megint ébren. Mára virradóra is árvíz volt, meg káosz és kaotizmus és hasonló finomságok. Volt valami romatikus szál is, sajnos csak arra emlékszem, hogy valakihez nagyon bújtam. Annyira tipikus, hogy pont ez esett ki... Na a sejtésen s az emléken felbuzdulva el is indítottam egy mosást, hogy a romantikus énem is fényt kapjon, a fehér csipkés, gézes vintage került naná, hogy lótusz virágos öblítős hatvan fokba. Öhm, szóval  gyakorlatilag kimostam a hálószobát a báránybőröket kivéve. Bár az igazat megvallva fogalmam sincs milyen igaziból a lótusz virág illata, viszont öblítőben krisztis. Szent áhítattal teregettem, mondanám, hogy közben Rúzsa Magdit dúdolgattam, de nem mondom, mert csak arra koncentráltam, hogy a szembe napsütésben egyből eltaláljam a ruhaszárítókötelet.

    Viszont a tornácon kávézva és madárcsicsergést hallgatva / közben a helyi erők lefertőtlenítették az utcát, de legalább fehérbe volt öltözve az ember, így passzolt az idillhez/ ellágyultan gyönyörködtem a látványban, ami olyan nagyon romantikus volt, a kert zöldje, az ágynemű csipkéinek fehérsége miatt, hogy majdnem megkértem a kezem. 
    Ez a földöntúli boldogság tartott egészen addig, míg ex boltból hazajövet meg nem állt a kapu előtt az utcán, s onnan üdvözölt. Szerintem kedvesen viszonoztam a köszönést, mert azért na. Hallani nem hallottam, csak láttam - banyek már süketebb vagyok, mint vaksi, tényleg öregszem - hogy valamit magyaráz. Négyszer kérdeztem vissza, hogy mit mondott, kész szerencse, hogy ilyen türelmes velem. Na kiderült, hogy azt mondta, onnan az úttestről, hogy szeret. Pfff. Jó. Ennyit tudtam mondani. Mivel folyamatosan önreflexálok - na jó, nem mindig, csak nagyon gyakran - így egyből végigmonitoroztam minden általam ismert részemet, s nyugodtan konstatáltam, hogy egyáltalán nem mozdított meg semmit bennem. Milyen fura az élet - vagy én - két éve körbepisiltem volna az udvart a boldogságtól, hogy milyen rendes tőle, hogy szeret.  Na mindegy is, a cukorszirupos romantikának viszont nem tett jót ez a kis szösszenet. Úgyhogy nekiálltam lelkierőt gyűjteni a tó pucolásának.
    Nagyon hálás vagyok a gyerekeimnek, hogy tökéletesen tiszteletben tartják az énidőmet, és a világért sem zavarnak meg semmiben. Áldott jó gyerekek. Dél előtt egyiket sem látni soha, mondjuk utána sem gyakran. Ha nem fogyna el minden étel szinte azonnal - már amit szeretnek ugye- s nem gyűlne a mosogatnivaló a konyhapulton, azt is hihetném, hogy full egyedül élek. De aranyosak, mert azért jelzik, hogy itt vannak ők is. Kamaszok... azért megnézném Vekerdy gondolatait így karanténilag, hómbigyóilag, kamaszilag. Mert oké, hogy fiziológiás lustaság, és aktív belső élet. Na de a szülő fiziológiája megfelelő távolságban van elvileg a kamasztól békeidőkben. Most azért kissé közelebb.  Szóval tópucolós nap volt ez a mai.. Jó büdös, csúszós, békás, gyíkos, halas, ahogy azt illik. De legalább az iszap jót tesz a bőrnek. Luca nem is tudta mire vélni a sok fekete pöttyöt, foltot, trutyit rajtam. Mondtam neki, hogy hamvasítok, nyugodjon meg, pánikra semmi ok. Büdös, de használ. Remélem. A minap a kedves kolléganőimmel osztottam meg a nemalvásom mikéntjét és hogyanját.  Okosabb nem lettem persze, mert csak annyit kérdezett  egyikük, hogy " hány éves is vagy, Kriszti?" Upsz... utána is olvastam, de az internetes szakirodalom szerint van még minimum 5 évem, hogy elkezdődjön a klímax. Meg is vizsgáltam magam a tükörben  objektíve. Hát na. Egyre többet gondolok a kozmetikusomra, valamit kellene kezdeni a szemöldökömmel. Mert oké, hogy megigértem, hogy nem nyúlok hozzá, de akkor még nem volt  covid szezon... Vannak ráncok is azért már... Ami viszont beparáztatott az a hajam... olyan, mintha nem lenne... vissza internet, tényfeltárás. Lehet hormonális (klímax: k.vaanyád), vitaminhiány, stressz. Na a két utóbbiból fogok választani majd legközelebb, mert időközben rájöttem, hogy hajpakolással turbózott wellnesst tartottam két napja, s bár a tojásos olívaolajnak köszönhetően babapuha a hajam, de kábé, mint a szopott gombóc. Úgyis le kellett mosni magamról az iszappakolást, így megturbóztam egy hajmosással az élvezetet. Megnyugodtam, van még hajam. Jó, hogy van az internet, simán agyfaszt kap az ember két perc alatt, ha öndiagnosztizál. Eszembe is jutott egy hogyanlegyünkhűdenagyonjónők oldalon olvasott cikk. Miszerint, ha azt gondolod, hogy kész vagy egy párkapcsolatra, nézz be a hálószobádba, van e ott helye másnak is?
Be is néztem, s egyúttal fel is húztam már a lótuszvirágos csipkésromantikát a párna takaró kombinációra - ha már itt vagyok, ugye - s egy lapos pillantást vetettem eme fennkölt nézőpontból. Nos. Ha elpakolom a csernus könyveket, meg az agatha christi-t, akkor van helye. De nem pakoltam el, azok úgy is az ágyon vannak, én meg már klímaxolok. Viszont az ablakokat megpucoltam, ha már arra jártam.