Befele

   Milyen boldogság arra ébredni, hogy süt a nap, a hajnali kórus dalol kint a kertben, a béka kuruttyol a tóban! Kávé is van, mi kell még? Kijárási korlátozás. Nem tud nem eszembe jutni, hogy tegnap írtam, hogy nincs is karantén. Hát lett. Íme, egy újabb képességem, egyszerűen zseniális vagyok. Kár, hogy fordítva van valamiért bekötve. 
  Nosza, addig menjünk amíg lehet, be is mentem Miskolcra. Süt a nap, szól a zene, ablak lehúz, szívom magamba az ingerdömpinget, ki tudja mit hoz még az élet ugye. Kész szerencse, hogy olykor azért előre is nézek, így nem rongyoltam bele az elöttem megálló naná hogy rendőrautóba. A féket is meg kell nézetnem. Szóval találkoztam Zsókával, aki egyébként egy angyal, jól meg is ölelgettem bepárásodott szemmel. Pedig a kukásautókat messziről kerülöm most már. Hardcore-ban nyomtuk, se maszk, se kesztyű. Húdenagyon jó volt.
   Egyébként hatalmas felismeréseket hozott ez a péntek, tök jó, hogy karantén van.
Mondják is, hogy forduljunk befelé, meg önismeret, meg önvizsgálat miegyéb. Őszintén szólva azért már kezdem unni, így jó pár hónap után, de mivel meglehetősen váratlan és meglepő reakcióim vannak mostanában, ezért aztán lelkiismeretesen önvizsgálok. Mondjuk lehetnék egyszerűbb is, úgy hamarabb végeznék. 
Szóval megint nagy dolgokat fedeztem fel magamban. Egyrészt mozog bennem egy még nem feloldott ellentmondás, a waldorfhómszkúl és a waldorf karantén elött-et illetően. Viszonylag waldorfos waldorfosnak gondolom és érzem magam. Jó, vannak kihágásaim, rendszeresen iszom kólát, alkalomszerűen - van, hogy gyakrabban - hell-t. De az legalább helyi termelőtől származik, na. Van egy most már nemokos telefonom, ami áldozata lett a tárhelyfelszabadító műveletemnek, s a 12 évesem karácsonyra kapott egy viszonylag okos telefont. /A két nagykorút nem számítom be,mondjuk ez egy plusz laptopot jelent, amit krízis helyzetben hajlandó a közösbe felajánlani/ Tehát, ez az informatikai alaphelyzet. Namármost ez eddig waldorfiában már már súrolta az ejnyebejnyét. Aztán jött ez a galád covid ( mindig valami permetezőszer jut róla eszembe, nem tudom miért) meg a hómszkúl, és banyek már tök evidens, hogy nem csak hogy van laptop, meg okosteló, tablet, kutyámmajom, de még a gyerek használni is tudja. Ilyen feltöltés, olyan letöltés aha persze, hogyne. Úgyhogy kérem szépen, jelen helyzetben a gyerek kimaradt a konferencia videócsetes osztálytalálkozóból. Namármost. Úgy döntöttem, hogy most már aztán elég. Mindenből. Úgyhogy összehívtam az operatív törzset, mind a négyünket, de csak hárman kaptunk szavazati jogot, mert ez nagy horderejű kérdés. Így a szarkasztikus énem csak megfigyelő volt. Az optimista én azt az álláspontot képviselte, hogy vegyünk laptopot, s egy tabletet. A realista én elővette a bankszámlaegyenleget, egy szót sem szólt. Az idealista én kifejtette, hogy ez múló állapot, hamarosan, kb télre elmúlik, s új világba lépünk, ahol mindenki türelmes, elfogadó, empatikus, őszinte és természetesen szeretetteljes lesz mindenkivel. Végül a szarkasztikus én megunta, s közölte, hogy kölcsönkérünk. pont. Kifejezetten nagy előny ilyen vészterhes időkben, ha az embernek jó társasága van és még kulturáltan és nagyon hatékonyan is tudnak megoldani ilyen fontos dolgokat. 
    Arra is rájöttem ma, hogy az életem megoldóképlete valahol az Egri csillagokban van kódolva, persze Mekcsey körül. Ez még további vizsgálódásokat igényel, de tuti, hogy itt van a kutya elásva. Vagy mélyebben, ez ilyen intenzív lelki élettel s önvizsgálattal majd úgyis kiderül. Jut eszembe:
    Nagy meglepetés volt, hogy ex két hét után ma átjött - szomszédban lakik most az anyóssal - s megkérdezte mi újság. Nagy az összhang így fél év különélés után, mert nem volt mit mondanom újság terén, őt meg nem is érdekelte, mert aztán el is ment.Végre felcsillan a remény, hogy egy hullámhosszon leszünk. Van itt isteni gondviselés egyébként, csak észre kell venni. Azért biztos ami biztos, gyorsan lefertőtlenítettem a kilincset meg az ajtót. Na nem azért, hanem a covid miatt. 
    Este kiültem a tornácra, az alkonyi kórust is szeretem hallgatni. A másik szomszédnál is aktív a karanténélet, vagy legalábbis nagyon hangos és indulatokkal fűtött. Kezdem magam kiváltságosnak érezni. Mert nem könnyű, s néha vannak rossz napok (főleg ha hideg van és szürke, meg havas) de ezzel együtt nagyon jó. Résen is kell lennem, mert úgylátszik tényleg itt a tavasz, s egyre szaporodnak az ismerősnek jelölések. Hiába a karantén az karantén. Tiszta dili ez a világ.